Ünneplő Gyülekezet! Főtisztelendő Püspök Úr!

Kedves Családom! Kedves Barátaim!

Az elmúlt napokban olyan túláradó szeretetet tapasztaltam meg itt az Ótemplomban, amelyhez hasonlót még sohasem tapasztaltam. Nagyon aranyosan szerveztek a gyülekezetben a presbiterek a munkatársak a gyülekezet szinte valamennyi tagja, úgy éreztem magamat mit mikor kisgyermekként a karácsonyi készülődéskor, amikor tudtam, hogy valami nagyszerű dolog fog történni, nagyon kedves meglepetés ér. Megajándékoztak, felruháztak, megetettek, megitattak. Süteményt sütöttek, a kedvemben jártak. Ezért is érdemes lelkésznek lenni, és az esperesi szolgálatnak már megtaláltam az első pozitívumát.

Nagyon jól esett ez szeretet. Amely azért mindig is jellemezte ezt a gyülekezetet. Enélkül már talán rég nem lennék itt, de ez a szeretet ide köt és úgy érzem hogy itt otthon lehetek.

Kaptam egy szép ajándék kártyát, amin kedvenc filmből írtak fel egy idézetet: William Parrish az Eljön Joe Black című filmjében fogalmazta meg e gondolatokat „Éljetek oly boldogan, hogy egy reggel mikor felébredtek azt tudjátok mondani, hogy „nem kívánhatok többet.\" Tényleg ennél a szeretetnél, amit itt ebben a gyülekezetben megtapasztaltam nem kívánhat többet az ember. Ez a szeretet az Isten szeretetének a tükröződése a gyülekezeti életben.

Ez azonban számomra a megelőlegezett bizalom ünnepe. Hiszen mindezt az esperesi megbízatás és az a tény váltotta ki a környezetemben, hogy 1942 után ismét Szarvas lett az esperesi székhely.

A megelőlegezett bizalom és az ehhez kapcsolódó szeretetet talán az egyik legnagyobb teher, amit az ember kaphat az ember. Hiszen egész szolgálat alatt azt kérdezi az ember magában, vajon megfelelek az elvárásoknak? Tényleg meg lehet úgy tenni ezeket a feladatokat, ahogyan arra mindenki számít! Nehéz így indulni, bár ennél már csak az lenne nehezebben hordozható, ha ezt a megelőlegezett bizalmat nem tapasztaltam volna meg. Ha senki nem bízna bennem, és senki sem gondolná azt, hogy a rám adott feladatokkal meg tudok majd birkózni benne, hogy feladatait sikeresen el tudja végezni.

Tehát örülök a megelőlegezett bizalomnak, amit a magye gyülekezetei presbitériumai az irányomba kinyilvánítottak, hiszen egyhangúlag megválasztottak. Fogalmazhatok úgy is, BÁTOR lépés volt, hiszen a gyülekezetek és presbiterek rám merték bízni ezt az egyházmegyét.

Ezt a bátorságot a Szarvasi gyülekezet már megmutatta, amikor 1998-ban befogadtak a templomba, majd 2000, amikor megválasztottak a gyülekezet lelkészének. Ez a 14 év nagyon sokat jelentett nekem. Nagyon sok változáson mentem keresztül, hiszen feleségül vettem Dórát, megajándékozott Danival és Benivel. Akik az életemet mégis csak átformálják átalakítják, és akik a legfontosabbak az életemben, ha még oly sokszor az otthon töltött időben nem is mutatkozik meg.

Visszatérve erre a 14 esztendőre, a gyülekezetben hamar megtapasztaltam milyen lehet iskolát alapítani, szeretetszolgálatot vezetni, hazai és uniós pályázatokat lebonyolítani, a város közéletében részt venni.

Megtapasztaltam milyen a sír mellett állni, és együtt zokogni a családdal, együtt nevetni az esküvőn és örülni a kereszteléseken annak, hogy az Isten szeretete újra és újra megmutatkozik a gyermekek érkezésében. Milyen az amikor a hittan órák oldott hangulata után haldoklók mellett kell megállni.

Nagy sikereket éltem át, amikor felújítottuk Tessedik templomát, amikor az omladozó Kovács parókiába beköltöztek az idősek, amikor a templom padjai megtelnek fiatalokkal, idősekkel, amikor a növekedést és az erősödést tapasztalhatjuk meg. Amikor folyamatos fejlődést érezzük és azt, hogy mindenki elismerően beszél a gyülekezetről. Mi pedig büszkén mondjuk Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a Dicsőség. Mert Isten az aki megáldott minket. Aki a szeretetét bizony az élet minden területén megmutatja a mi számunkra.

De ugyan itt ugyan így átélhetjük a kudarcokat is. az üres padsorokat, a hiányzó kazuálékat, az elmaradt gyülekezeti tagok, az Istentől való elfordulás megtapasztalása. Azt is hogy az egyházat asztaldísznek tekintik sokan a politikai élet palettáján. A kudarcaimat is sorolhatnám, amit életemben is megtapasztaltam. Mert a gyülekezeti élet sokszor kudarcokat jelent. Amikor olyan gyülekezeti tagunk családja, aki 20 éven keresztül a gyülekezeti klubnak a tagja, minden nap gondoskodunk róla és minden nap részt vesz az áhítaton a család még is társadalmi temetést kér, amellyel kifejezi, hogy mindaz ami az elhunyt számára fontos, az az ő számukra semmit sem jelent. Kudarcok, amikor kétségbeesett emberek kérnek segítséget, és vannak helyzetek, amikor oly nehéz meggyőzni a szenvedőt, hogy Isten szeretetétől semmi de semmi nem választhatja el.

Tudjuk és tapasztaljuk mennyire komoly szociális feszültség van ebben a régióban így az egyházmegyénkben is. Az elmúlt években az ingyenes ételosztásainkat, a karitatív akcióink nagyon sikeresek voltak. Ez azt mutatja, hogy egyre többen vannak, akik számára a napi meleg étel a téli tüzelő beszerzése is nagyon-nagyon gondot jelent. Egyházunknak ezeken a területeken is meg kell jelenni, és ha tud ne csak a segítséget kérje, hanem a segítségeket szervezze koordinálja generálja a leghátrányosabbak számára.

Szeretném azt elérni, hogy az egyházmegyén minden gyülekezetében legyenek olyan akciók, amelyek nyilvánvalóvá teszik az Isten szeretetét a legnehezebb , leghátrányosabb helyzetben élők számára is. Tettekben, szavakban egyaránt.

Egyházmegyénkben 12 gyülekezet van. Mindegyik az elmúlt években sok sok örömöt és sok sok bánatot tapasztaltak meg. Ebben az egyházmegyében van a legtöbb egyházi óvoda, a legtöbb általános iskola és a legtöbb gimnázium. Az egyházmegye számára talán a legfontosabb az, hogy hogyan lehet a gyülekezetbe integrálni a tanulókat a pedagógusokat és ugyan csak fontos az intézményi lelkészeket.

Egyházmegyénkben igen komoly diakóniai szolgálat működik. Gyülekezeti, országos fenntartásban, a dolgozók száma jelentős, egy komoly gyülekezet létszámát eléri. Az ellátottak létszáma pedig sok esetben a gyülekezeti létszám fölött van.

Ugyancsak fontos kérdése egyházunknak miként tudjuk elhivatott munkatársaink számára az Isten hívását is úgy megfogalmazni, hogy az ne egy munkahelyi kötelezettségként hanem Isten hívása ként éljék meg.

Egyházmegyénk három politikai megyét érint, 7 kistérséget. Szarvas Orosháza Tótkomlós Csabacsűd településeken még többségi helyzetben a fennmaradóknál a diaszpóra keresztyénséget élik meg gyülekezeteink. Új gyülekezetek életre hívása, szórványok megerősítése nagyon fontos a mi számunkra, a középhalmi és az örménykúti gyülekezetépítési modell, amely egy diakóniai szolgálaton keresztül indul el más településeken is meg kell valósítani.

A gyülekezeteink számára igen fontos a tervezhető jövő. Tudjuk azt, hogy mi várhat ránk. Ezt talán a legnehezebb, hiszen költségvetési szempontból a gyülekezetek bevétele javarészt rendkívüli. Hiszen az adományok, a perselypénzek, az egyházfenntartói járulékpénzügyi szempontból annak számítanak.

Fontos annak tudatosítása, hogy minden evangélikus érezze magában annak a felelősségét, amit a gyülekezetek támogatásában fenntartásában mutatkozik meg. A gyülekezeti tagok hitét, egyházukért érzett felelősségét a nekem adatott lehetőségekkel élve, szintúgy fel kívánom ébreszteni.

Látásom szerint a lelkészi szolgálatban addig nem lehet látványos eredményeket elérni, míg a lelkész magányos harcosként küzd a társadalom porondján. Szükség van a gyülekezeti tagokra, akik a legkisebb feladatot is a legnagyobb odaadással is el tudják végezi.

Én rájöttem az itteni szolgálat alatt, hogy a cipőpucolás is az evangélium ügyét szolgálja. Egyszer sáros cipővel léptem a templomban, emlékszem sokan nem tudtak egész idő alatt a cipőmről beszéltek. Miért olyan koszos. Hol járt ez a pap: olvastam ki a szemekből és olvastam le a szájakról ezeket a hangokat. Nehéz ezután isten ügyét hirdetni, mert nem fog odafigyelni az igére az, aki a koszos cipőnél leragadt! Bizony egy cipő tisztítása is szolgálja az evangélium ügyét. Ahogyan a templom takarítás vagy éppen a wc rendbetétele is. Isten ügyét a legkisebb feladat kellő odafigyeléssel elvégezve

Figyeljük oda az apró dolgokra, végezzük azt is a legnagyobb odaadással, szorgalommal és ha ezt megtesszük rájövünk az élet csupa sok sok apró döntésből dologból áll össze.

E hosszúra nyúlt székfoglaló vége felé a lelkész társaim felé fordulok. Itt az Ótemplomban nem egyszerű lelkésznek lenni,hiszen Szarvason a lelkész több mit kétszáz éve Tessedik Sámuel. Nehezen lehet megfelelni a lelkészi munkában akkor ha hozzá mérjük a mi szolgálatunkat. Nekem sokat segített az itt töltött 14 év alatt az hogy megismerhettem Tessedik életét, szolgálatát, nehézségeit. Az elkövetkezendő 6 esztendőre útravalónak minden lelkész testvéremnek, szolgatársamnak Tessedik Sámuel életrajzát szeretném átadni. Tanulunk elődünktől, lássuk meg, mi mindenre képes egy lelkész, ha életét Istenre bízva hittel és odaszánással végzi a feladatát. Legyen mindenki a saját városának falujának Tessedike. Tanítson, segítsen, jó tanácsait fogadjuk el, tapasztalatait mi magunk is hasznosítsuk.

Legyen velünk az Úr ebben a hat évben is! Irgalmazzon nekünk! Ámen!